A gyermekversek és mondókák

Ritmusos mondókák, és gyermekversek szerepe

Ki hinné, hogy a 2-3 hónapos babák is figyelnek a mondókák és versek hangsúlyára, ritmusára, lüktetésére, az anyukájuk hanglejtésére – és ezáltal a magyar nyelv sajátosságaira. Ahogy az is elismert tény, hogy még a verset mondó szülő szájmozgását is figyelik, ezzel tanulva a beszédhangok képzését. A beszédhang hallgatása, a beszéd észlelése a későbbiekben hozzájárul majd a helyesírás kialakulásához – a hosszú és rövid magánhangzók, a zöngés és zöngétlen mássalhangzók észleléséhez és megkülönböztetéséhez.

Óvodáskorban a rímek megmozgatják a nyelvi fantáziát, a versekkel, mondókákkal folyamatosan bővül a szókincs, gazdagodik a személyiség, fejlődik az értelem.

A versek világkép formáló hatása

Az első néhány év tapasztalása az, ami alapvetően meghatározza egy ember későbbi életét. Ezért a versekben közvetített gondolatokkal bizonyos világlátást és világképet tudunk közvetíteni a kicsik felé, hiszen szivacsként isszák magukba azt a tudást, amit közvetítünk feléjük. A versek játékosan, könnyen elsajátíthatóan adják át a tudást – ritmikus, dallamos mondogatásuk varázsa és hatása semmivel sem helyettesíthető.

Olyan szellemi táplálékok, amelyek segítik a magyar nyelv megtanulását, a szókincs bővítését, a képalkotást, a saját ötletek megteremtését, a kreativitást, és az önállóságot. Hozzájárulnak az érzelmek gazdagodásához, az önismeret kifejlődéséhez. 

Az első „vers élményeket” tehát az az édesanya közvetíti a gyermekének, amikor mondókákat, verseket mondva játszik vele. Ez az irodalommal gyermekkorban kötött barátság pedig a későbbi életszakaszokban is megmaradhat, amit az iskolában szerzett tudás tovább mélyíthet.

Gyermekversek és az olvasóvá nevelés

Az olvasóvá nevelés lényegében már a születés utáni első altatódallal elkezdődik. Megfigyelték, hogy azok a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak meg olvasni, akiket a  szüleik sokat ringatnak ölben, és közben mondókákat, versikéket mondtak nekik.

Felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a mondókák és a versek között?

A válasz egyszerű: a mondókák szerzőjét nem ismerjük. A népi gyermekköltészet remekei szájhagyomány útján terjedtek el (például a Csip-csip csóka), és előadásukat mindig mozgásos tevékenység kíséri, az előadásmódjuk már-már skandáló jelleget ölt.

A versek szerzői ismertek, az előadásmódra jellemző a tagoltság, a hangsúlyozás. A versek sokszor csak pár sornak túnnek, de abban a pár sorban sokszor több van, mint több oldalnyi írásban. A ritmusuk, a használt szavak csengése, a játékonysága szórakoztató, a mondanivalójuk elgondolkodtat, tanít, érzelmeket vált ki.

Zeneiség a versekben?

Erőteljes zeneiség jellemzi mind a klasszikus, mind a kortárs gyermekverseket, éppen ezért is kedvelik őket annyira az óvodáskorú gyerekek. A versek ritmusa örömet kelt, különösen igaz ez a pergő, gyors ritmusú versekre, amikor a zeneiség megérinti, aktivitásra készteti őket. Amikor a gyerekek verset hallgatnak vagy mondanak a szöveg ritmusa, dallama, hangulata erős érzelmeket vált ki belőlük.

A vers ritmusa eltérő hatással van a gyerekekre: a gyors, lüktető versek a gyerekeket élénkké teszik, míg a vers lassú ritmusa lecsendesíti, megnyugtatja őket. A versek ismételgetése során a gyerekek önkéntelenül gyakorolni tudják a hanglejtést, az artikulációt, a beszédtempót, a helyes légzést. Igazi eredményt akkor érhetünk el, ha  a gyerekek nemcsak ismételgetik az adott verseket, hanem átérzik annak hangulatát és tartalmát.

Tegyük még teljesebbé a gyerekeink első éveit gyermekversek és mondókák rendszeres mondásával.